Pergamenkészítő

A pergamen az ókor óta az írás rögzítésére használt cserzetlen, szőrtelenített állati bőrből (kecske, juh, borjú) készült fehérített, vékonyított, kétoldalas írásra alkalmas lap. Az elnevezés valószínűleg az ókori görög város, Pergamon nevéből származik. A hagyomány szerint itt készítettek először pergament a Kr. e 2. században. Vékony hajlékony, sárgásfehér színű lapokat állítottak elő oly módon, hogy a lenyúzott bőrt napokon keresztül meszes vízben áztatták, majd a megpuhult szőrzetet és húst lehúzva, a bőrt egy arra alkalmas kereten kifeszítették, és száradás után éles késsel mindkét oldalát lekaparták és habkővel csiszolták. A könyvkészítésre a pergamen sokkal jobban megfelelt, mint az addig használt papirusz. Vágni, hajtogatni lehetett, s ellenálló képessége is sokszorosan felülmúlta a papiruszét. A pergamen radírozható is, jobban, mint a papír. A pergament nem csak a kódexek lapjaihoz, oklevélírásra használták. Megfelelő kikészítés után letörölhető írótáblát, dobbőrt, ablaküveget(!) és még sok egyebet is előállítottak pergamenből.