Régi magyar bőrműves mesterségek

Könyvkötő

A könyvkötés története akkor kezdődött, amikor a terjedelmes tekercsekről áttértek a kódex fűzött formájára. Eleinte a pergament is tekercsben használták, de amikor rájöttek, hogy mindkét oldalára is lehet írni, a bőr széleit egyenesre vágták, kétszer meghajtották, és vékony szíjjal összefűzték.
A puha bőrbe, selyembe csomagolt kódex használata nehézkesnek bizonyult,ezért deszka lapokat helyeztek a könyvre. A könyvtáblák borítására bőrt és pergament is használtak. A könyvfedeleket a legnemesebb bőrökkel vonták be, és gazdag díszítésekkel: aranyozással,felmelegített bélyegzővel nyomott mintával, metszéssel, domborítással díszítették.
A középkorban a kódexek kötését, akárcsak a szöveg írását és díszítését, a kolostorokban szerzetesek végezték. Természetesen voltak világi könyvkötők is, főképpen az egyetemeken. A könyvnyomtatás feltalálásával a könyvkötői mesterség is megváltozott. A könyvek elterjedésével mind szélesebb körben szükségessé vált a könyvkötő munkája.
A 15. században Itálián kívül elsősorban Magyarországon készültek jelentős számban reneszánsz stílusú kötéstáblák. Ezért a könyvkötészetnek ezt a korszakát olasz- magyar periódusnak szokták nevezni. A középkori írásbeliség legbecsesebb alkotásai közé tartoznak Mátyás király Corvinái. I. Hunyadi Mátyás (1458-1490) magyar király híres budai könyvtára, amely a vatikáni után Európa legnagyobb könyvtára volt.

error: Content is protected !!