Dobos Kriszti műhely hangulat kép
Dobos Kriszti munka közben
04

Az állati nyersbőr kikészítése a legősibb mesterségek egyike. Ahhoz, hogy a bőr rugalmas maradjon, ne váljon törékennyé, ne enyvesedjen vissza nyersbőrré, a különféle célokra különböző módszerekkel kellett kikészíteni.

Számtalan mesterségbeli ág foglalkozott a középkortól kezdve lábbeli készítéssel. A legjellegzetesebbek ezek közül a tímárok, vargák, bocskorosok, kapcások, sarusok, csizmadiák, papucsosok, később a cipészek

Honfoglalás előtti szűcs szavunk bolgár-török eredetű és jelentése "varrni" volt. Viszonylag korán elnyerte a mai jelentését: a ruházkodásra alkalmas szőrös bőr – nemes prém és juhbőr – kikészítésével és feldolgozásával foglalkozó mesterséget jelöli.

A 20. század végén létrejött szakmai megnevezés olyan elsősorban kézműves hagyományok mentén dolgozó egyéni alkotókat jelöl, akik a tervezéstől a kivitelezésig minden munkafolyamatot önállóan, egyedi megfogalmazásban végeznek.

A szíjgyártók és nyergesmesterek a legősibb magyar iparosok közé tartoznak. Híresek voltak már honfoglaló őseink között is. Honfoglalás kori sírleleteink olyan jellegzetesek, hogy azok csak hazai, magyar mesterek művei lehettek.

A könyvkötés története akkor kezdődött, amikor a terjedelmes tekercsekről áttértek a kódex fűzött formájára. Eleinte a pergament is tekercsben használták, de amikor rájöttek, hogy mindkét oldalára is lehet írni, a bőr széleit egyenesre vágták, kétszer meghajtották, és vékony szíjjal összefűzték.

A 19. században több szakma egyesítéséből jött létre ez az új iparág. Keletkezésének fő oka az új tárgyféleségek (pénztárca, irattartó, neszesszer, tolltartó, szemüvegtok stb.) kialakulása volt s nem utolsósorban a női táskák, retikülök divatja.

error: Content is protected !!