ARS POETICA

Semmihez sem fogható az érzés, amikor belépve a műhelybe, beszívom a bőrök illatát, megtapogathatom a felületüket, és érzem, itt itthon vagyok.
Azt csinálhatom, amit szeretek, alkothatok.

A BŐR

számomra a múlt és a jelen összekapcsolódása

Hiszem, hogy az állati bőr nem csak egy anyag a sok közül: valahol mindig benne van az elhunyt állatnak lelkének lenyomata is, bánjunk vele az őt megillető tisztelettel!

Óriási szakadékot érzek a mai kézműves-népművészek és iparművészek látásmódja, bőrről való gondolkodásmódja között. Valahol ezt a szakadékot szeretném én átlépni, egyszerre maximalistának lenni a kivitelezés technikai részleteiben, de ugyanakkor megmaradni alkotó kedvűnek, játékosnak, néha akár bohémnak, kísérletezőnek.

Arra törekszem, hogy az ősi mesterségbeli tudás és a mai kor funkcionalitása harmonikusan ötvöződjön egyedi tárgyaimban, mesterség és művészet egyszerre jelenjen meg bennük.

Meggyőződésem, hogy a magyar népművészetet magyar emberként ismerni kötelező, ez az alap, amire alkotóként később építkezni lehet. Emellett a világ számos pontján még fellelhető törzsi körülmények között élő, állattartó népek bőrhöz kapcsolódó tárgykultúráját is érdemes tanulmányozni, tőlük is van mit tanulni.

Hiszem, hogy elnagyolt lila ködökből nem születhetnek értékes, jó tárgyak, a kézzelfogható mesterségbeli tudás, az anyagismeret a bőrművészet mindegyik ágában nélkülözhetetlen. Ugyanakkor abban is biztos vagyok, hogy megfelelő rajzkészség, játékos fantázia és tervezői bátorság hiányában az „alkotás” csak a jól bevált sémák kényelmes másolása marad.

A bőr számomra a múlt és a jelen összekapcsolódása, hiszen a bőrös mesterségen belül múlt és jelen összefonódik. Gondoljunk csak az állatbőrbe burkolózó őseinkre, az ókor katonáinak páncélzatára, a honfoglaló eleink nyergére, a középkori vargák készítette lábbelikre, Mátyás király díszes könyvkötéseire, a pásztorok subájára vagy akárcsak egy mai motoros táskára.

Abban a pillanatban, ahogy egy bőr ruhát magunkra kanyarítunk, egy táskát a vállunkra akasztunk, megérezzük, hogy magunk is részesei vagyunk a természetnek és a múltunknak.

A BŐR ÉS ÉN

A bőrművesség számomra egyfajta gondolkodásmód, hobbi és munka is egyben, de leginkább látásmód.

Benne van mindaz, amit igazán szeretek: az elmélyült, belefelejtkező alkotás, a szabadság, a történelem, a manuális tevékenység, a tervezés,  állandó gondolkodás.

Bőr és én szimbólumokon keresztül
A bőrművesség számomra egyfajta gondolkodásmód, hobbi és munka...
http://krisztidobos.com/wp-content/uploads/2019/01/eletut.jpg
Amióta az eszemet tudom, mindig rajzoltam, gyerekkoromtól fogva...
http://krisztidobos.com/wp-content/uploads/2019/01/Kiállításokhoz-kép.jpg
Amióta az eszemet tudom, mindig rajzoltam, gyerekkoromtól fogva...
error: Content is protected !!